MEVZA nemzetközi röplabdatorna, Debrecen

Első nap - lányok

December 28., kedd, reggel 9 óra, Debrecen. Az Oláh Gábor utcai sportcsarnokban pályára lépett az első két lány csapat, Hollandia a Cseh Köztársasággal játszott a debreceni MEVZA torna nyitómérkőzésén. A háttérben a magyar lányok melegítettek, és néha-néha lopva, de odapillantottak a pályára, ahol a kiegyenlített küzdelemnek köszönhetően a csapatok testvériesen megosztoztak az első két játszmán. A jelentős magasság- és általános fizikai fölényben játszó cseh lányok azonban nem hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból és végig irányítva behúzták az első győzelmet – az persze csak később derült ki, mennyibe került az elbukott szett. Hiszen a versenykiírás szerint 3:0 arányú győzelemért három, 2:1 arányú győzelemért két pont jár, s mivel mindenki játszik mindenkivel, meglehet, hogy épp ezt a pont fog hiányozni nekik a végelszámolásnál.

Ezután végre igazán hazai lett a terep, jöttek mi lányaink, láthatóan felszabadultan és önbizalomtól eltökélten - az eltökéltségre pedig igencsak szükség volt, mert a velünk szemben álló szlovák csapat is győzelmi tervekkel érkezett a cívisvárosba. Sajnos a jó kezdés után hamar kiderült, hogy a komoly fizikai hátrányt csak ideig-óráig lehet lelkesedéssel pótolni, voltak ugyan szép periódusaink, ám a szlovák hölgyek végig uralták a mérkőzést. Németh Lajos szövetségi kapitány remek ütemérzékkel kért időt az első szett derekán, lányaink pedig zsinórban öt pontot hoztak a vendégeken, ám ettől a szlovákok sajnos új erőre kaptak és végül 25-17 arányban behúzták az első játszmát.

A lányok alaposan felpaprikázódtak a simán elbukott első felvonás miatt és azonnal elhúztunk 3:0-ra, a közönség pedig joggal bízhatott az egyenlítésben, ám a szlovák csapat megint nagyon hamar rendezte sorait és pár percen belül ott lihegtek a nyakunkon. De csak lihegtek, mert egy-két pontnál közelebb nemigen jutottak, sőt, 8:4-re megint mi húztunk el, nem csoda, hogy jött a következő időkérés szlovák részről. A három-négypontos előnyt szépen tartottuk, és ez láthatóan elbizonytalanította a vendégcsapatot is, egyre több hiba csúszott be a játékukba, míg a mieink pontról-pontra felszabadultabban játszottak. A játszma hajrájára 22:16-os előnnyel „érkeztünk” meg. A szlovák lányok ekkor megint ránk ijesztettek, ám két pontnál közelebb nem jutottak, a vége 25:22 ide! Jöhetett a döntő játszma.

És jött három szlovák pont kezdésnek, amire egy szép sánc és két csodás mentés volt a válasz, így sikerült kordában, azaz pár pontnyi közelségben tartani az ellenfelet. Egy darabig. 10:5-nél Németh Lajos újra időt kért, fel is jöttünk három pontra, ekkor azonban valami eltört….pár percen belül az eddigi legnagyobb különbséget, tíz pontot mutatott a kijelző és komoly veszélybe került a győzelem lehetősége. Azonban hiába az időkérés, ha még a szerencse is az ellenfél mellé áll, a hálóról lecsorgó szerva, a két centivel kicsúszó blokk mind-mind csak növelték hátrányunkat, a lányok pedig láthatóan maguk sem hittek abban, hogy ekkora különséget ledolgozhatnak. Nem is sikerült, így be kellett érnünk az egy ponttal és a reménnyel, hogy délután Románia ellen meglesz az első győzelem.

A nap harmadik derbijét Ausztria és a hollandokat legyőző Cseh Köztársaság vívta. Az osztrák lányok láthatóan kilógnak a mezőnyből…lefelé. Hatalmas méretbeli hátrányukat azonban rengeteg lelkesedéssel igyekeznek pótolni, és ez a cseh válogatott ellen is egészen sokáig működött. Sőt, még egy játszmát is sikerült elhalászniuk a jóval esélyesebb csapattól, igaz, azért a fizikai különbség a végén megmutatkozott.

Következtek a minket legyőző szlovákok és az a román csapat, amely első mérkőzését vívta, így róluk sokat akkor még nem tudtunk mondani. Akkor még. Látva északi szomszédaink ellenünk mutatott teljesítményét és a szlovák lányok hatalmasnak tűnő fizikai fölényét kevesen hitték volna, hogy a román csapat tulajdonképpen macska-egér harcot vív majd velük. Az első két játszmában egyszerűen szétzilálták a megbízhatóan, ám egyszínűen játszó szlovákokat, és az elbukott harmadik játszma is kizárólag annak volt köszönhető, hogy a román kapitány az F-csapatát játszatta az utolsó felvonásban.

A holland-osztrák meccsen az volt a kérdés, vajon a lelkes, ámde a mezőnyben aprócska „sógornők” mennyire tudják megnehezíteni a hatalmas tulipános lányokat. Nos, egy játszmára megint jók voltak, a vége azonban pont ugyanúgy sült el, mint a csehek ellen, kettő-egyes vereséggel.

Jöhetett a várva-várt utolsó összecsapás, amelyen a mi lányainknak kellett csodát tenniük – jelesül legyőzni a szinte virtuóz módon játékos román gárdát. Tóth Tamás elnök a meccs előtt abban bízott, hogy a román lányok ellőtték puskaporuk javát, és való igaz, egy meglepetés győzelemmel akár a csoportelsőség sem volt elérhetetlen a számunkra. Ezzel szemben az első szettben végig futottunk az eredmény után, hiába voltak remek periódusaink, a végjátékra olyan hátránnyal érkeztünk, amin csak szépíteni tudtunk.

A második játszmára kialakult a mérkőzés képe – mezőnyben ugyan tartottuk a román lányokat, ám a végén mindig becsúszott egy-egy apró hiba, nem is beszélve a rengeteg adogatás- és fogadás-rontásról, amelyek mindig a lehető legrosszabb időpontban jöttek. Nem mintha létezne jó időpont a hibára…

A második játszma elvesztésével egyértelművé vált, a magyar válogatott a becsületéért és a később igen fontosnak számító egy pontért kell küzdjön az utolsó felvonásban. Ez lett a legszorosabb és egyben legizgalmasabb is, sőt, a játszma közepéig a magyar csapat vezetett, de már ekkor látszott, ennyi hibával nehéz lesz megtartani az előnyt. Rendere jöttek a szervahibák, az elrontott fogadások és hiába tartottuk magunkat derekasan, látszott, ha a románok egy fokozattal feljebb kapcsolnak, bajba kerülünk. Ettől függetlenül rettentő szoros lett a játszma vége, 22-22-nél még úgy tűnt, akár meg is lehet a becsületjátszma, ám a végét a vendégek bírták jobban, s szorosan, de szettveszteség nélkül jutottak túl az első játéknapon.

29-én reggel fél 9-től folytatódnak a küzdelmek, aki teheti, látogasson ki a mérkőzésekre és szurkoljon a lányoknak, mert van miért!

Az első játéknap eredményei:

Cseh Köztársaság – Hollandia 2:1 (25-19; 23-25; 25-19)

Magyarország – Szlovákia 1:2 (17-25; 25-22; 11-25)

Ausztria – Cseh Köztársaság 1:2 (20-25; 25-21; 19-25)

Szlovákia – Románia 1:2 (21-25; 15-25; 25-20)

Hollandia – Ausztria 1:2 (25-19; 24-26; 21-25)

Románia – Magyarország 3:0 (25-21; 25-19; 25-23)

Az „A” csoport állása:

1. Cseh Köztársaság 4 pont (4-2)

2. Ausztria 3 pont (3-3)

3. Hollandia 2 pont (2-4)

A „B” csoport állása:

1. Románia 5 pont (5-1)

2. Szlovákia 3 pont (3-3)

3. Magyarország 1 pont (1-5)

Első nap – fiúk

A fiúk az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában vágtak neki a küzdelmeknek és mi ott is a második mérkőzésen léptünk pályára – előttünk az osztrákok a horvát csapattal néztek farkasszemet. A papírforma horvát győzelmet ígért, de az ember már csak úgy van ezzel, hogy „hiszem, ha látom”. Hát, aki kiment, látta, hogy a különbséget zongorázni is lehetett volna – a papírforma pedig ezúttal beigazolódott. Az osztrákok remekül küzdöttek mindaddig, amíg a horvát fiúk azt hagyták, a végjátékokat végig irányítva, teljesen megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, begyűjtve ezzel az értékes három pontot.

Ezután jöttek a mi fiaink, kikre a végső győzelemre is bőven esélyes cseh legények vártak. Első ránézésre ugyan nem tűnt jelentősnek a fizikális különbség, mégis érezhető volt, hogy tömegben azért inkább mi álltunk csehül – az első játszmában pedig a vendégek maximálisan ki is használták minden lehetőségüket és mind támadásban, mind mezőnyben dominálták a játékot. A vége 25-21 lett…nekik. Ekkor azonban feltámadtak Buzek László tanítványai, a csehek kicsit kiengedtek, mi pedig nagyon feljavultunk, igaz, megint kellett egy kis hidegzuhany, a játszma elején ugyanis még 0-5-re álltunk, de innentől kezdve nem volt megállás, a szett 25-21-re ide, jöhetett a mindent eldöntő harmadik játszma, amiben sajnos nem volt sok köszönöet. A második szett láthatóan rengeteget kivett mentálisan a fiúkból, nem tudtak megfelelően felpörögni, így a cseh válogatott egészen simán, 25-11-re hozta a döntőt felvonást, és vele együtt a meccset is. A fiúknak azonban nem volt okuk a csalódásra, jól játszottak és délután lehetett javítani Szlovákia ellen.

Előtte azonban még hátra volt két derbi, a horvát – szlovák és a cseh – osztrák összecsapás. Az előbbin a szlovákok kicsit elaludták a mérkőzés elejét, és ha szűken is, de elbukták az első játszmát, ám érezni lehetett, ennél azért ők sokkal többre képesek. Ezt a második játszmában be is bizonyították, végig előnyben játszva, néha bődületes ütéseket produkálva kiegyenlítettek és hiába tett meg mindent a lelkes és nagyon összetartó horvát csapat, hogy megfordítsa a mérkőzést, csak egy nagyon szoros döntő játszmára telt tőlük.

A csehek toronymagas esélyesként léptek pályára a minden tekintetben gyengébbnek tűnő osztrák válogatottal szemben és hiába küzdöttek derekasan, csupán perceik voltak a rettenetes fizikai és technikai fölényben játszó cseh legények ellen. A sima győzelem sejtette, hogy a torna legerősebb csapata első látásra (de másodikra is) a cseh gárda, amelyet már megszorongatni is bravúr.

Végre jöhettek a mieink és egy olyan mérkőzésnek lehettünk tanúi, amely lehet, hogy az egész torna legkiemelkedőbb összecsapása lesz. Buzek László csapata az első játszmában színes, változatos játékkal és hallatlan lelkesedéssel tartotta kordában a komoly erő- és magassági fölényben játszó szlovákokat. Remek mentések, gyönyörű, fineszes megoldások mindkét oldalon, és egy hihetetlen végjáték, melyben folyamatosan változott az esélyes személye. Most már könnyű azt mondani, mi lett volna ha….nem is szeretjük az ilyen kérdéseket. A lényeg, hogy drámai végjátékban elbuktuk a játszmát, és ekkor mutatta meg igazán a csapat, hogy CSAPAT. Még feljebb kapcsoltak, szinte alig hibáztak, s mivel a szlovákok nem tudtak erősíteni, nem is lehetett kérdéses, hogy a látványosan érett, lelkes és összetartó magyar csapat kiegyenlít. Ami pedig utána jött, arra szavakat is nehéz találni. Szinte végig hátrányban játszottunk a döntő játszmában, de mindig sikerült előhúzni a kalapból egy-egy extra megoldást, volt, hogy két-három leütést szedtünk fel a földről úgy, hogy a végén hibára kényszerítettük az ellenfelet, és amikor szorult a hurok, a fiúk egymást segítve-bátorítva hitették el a másikkal azt, hogy még semmi sincs veszve. Ám hiába a lelkesedés, hiába a küzdeni tudás, két apró hiba és a győzelem lehetőségéből egy csodálatos vereség lett. Már ha van ilyen….szerintem van.

A nap utolsó összecsapásán a csehek megmutatták, mire lehet számítani ellenük, a szlovákoktól épphogy vereséget szenvedő horvát válogatottnak esélye sem volt ellenük, még az is belefért, hogy a harmadik játszmára a komplett kezdőcsapat a kispadról figyelje az eseményeket. Látható, s tán nem túlzás kijelenteni, annak, aki MEVZA bajnok akar lenni, az út a győzelemhez a csehek testén keresztül vezet.

Az első játéknap eredményei:

Ausztria – Horvátország 0:3 (23-25; 20-25, 23-25)

Cseh Köztársaság – Magyarország 2:1 (25-21; 21-25; 25-19)

Horvátország – Szlovákia 1:2 (26-24; 18-25; 23-25)

Cseh Köztársaság – Ausztria 3:0 (25-17; 25-21; 25-17)

Magyarország – Szlovákia  1:2 (26-28; 25-22; 25-27)

Horvátország – Cseh Köztársaság 0:3 (11-25; 19-25; 22-25)

Az állás:

1. Cseh Köztársaság 8 pont (8-1)

2. Szlovákia 4 pont (4-2)

3. Horvátország 4 pont (4-2)

4. Magyarország 2 pont (2-4)

5. Ausztria 0 pont (0-6)