A fiú ifjúsági-válogatott január elején Európa-bajnoki selejtezőtornára utazik, Ukrajnába. A nemzeti csapat edzője Buzek László, aki nemcsak a magyar és a nemzetközi röplabdázás legendás alakja. 266 alkalommal volt felnőtt magyar válogatott, tízszeres magyar bajnok, tizenegyszeres Magyar Kupa-győztes, KEK-ezüstérmes. A világon először alkalmazta a hátsó sorból támadást, és ő terjesztette el a világon a felugrásos nyitást.
– Hogyan jött annak idején az ötlet,
hogy a hátsó sorból támadjon? Az első sor játékosai nem tudták eredményesen
befejezni a támadást?
– Ez is igaz, ilyen is előfordult. Mi Csepelen az edzéseken, amikor
csak heten-nyolcan edzettünk, úgy játszottunk, hogy csak a hármason kívülről
lehetett támadni. Mivel ez edzéseken ez a módszer bevált, az akkori edzőm
Antalpéter Tibor azt javasolta, hogy mérkőzéseken is próbáljam ki. Olyan jól
sikerült, hogy néhány évig nem is tudtak sáncolni.
– Pályafutása során melyik volt a
legemlékezetesebb mérkőzés, illetve melyik a legnagyobb élmény, amelyet a
röplabdázásnak köszönhet?
– Rengeteg van, de az 1977-es Európa-bajnokságon, Helsinkiben az olaszok
elleni 3:2-es győzelem talán a legmaradandóbb élmény. A négyes döntőbe
jutásért játszottunk egy hatalmas mérkőzést. Azóta se sikerült legyőznünk az
olaszokat.
– A mostani fiú ifjúsági-válogatott
három éve folyamatosan résztvevője az Eötvös Kupának. Legutóbb 2010
augusztusában láthatták az érdeklődők a hajdúsági megyeszékhelyen a nemzeti
csapatot. A svájci válogatottat megelőzve dupla magyar siker született. Hogyan
emlékszik vissza az Eötvös Kupára, mennyiben szolgálta a felkészülést az
augusztusi verseny?
– Kellemes élmények maradtak bennem az Eötvös Kupákról. Az idei versenyről
különösen jók az emlékeim, hiszen az első két helyen a mi csapatunk végzett.
Ezt nagy sikernek tartom, mert rangos nemzetközi tornán értük el. Azért is
volt fontos az idei szereplés, mert 2010-ben addig az egyetlen
megmérettetésünk volt a saját korosztályunkban. Más versenyzési lehetőségünk
nem volt. Azóta az NB I-ben felnőtt csapatok ellen hét mérkőzést játszottunk,
négyszer győztünk, háromszor kikaptunk.
– Változott-e augusztus óta a keret?
– Igen, kisebb változások történtek. A régebbi második számú feladónk
cserélődött, a Dunaferr játékosa, Kövessy Balázs ismét a keret tagja. A
kezdőhatos, a csapat gerince azonban nem változott, ugyanaz, amellyel az
Eötvös Kupán is játszottunk.
– Hogyan érintette önt, hogy a januári
selejtező előtt ismét Debrecenben játszanak, hiszen részt vesznek a
MEVZA-tornán?
– Örülök neki, hiszen a januári selejtező előtt még egy lehetőség adódott
arra, hogy komoly ellenfelek ellen lássam, melyik játékosom mit tud kiélezett
mérkőzésszituációkban. Szeretek Debrecenbe járni, bár egy kicsit messze van.
Viszont az egy kicsit kellemetlen, hogy a verseny után a selejtező végéig már
nem megyünk haza. A MEVZA-torna után Dunaújvárosba utazunk edzőtáborozni, majd
irány Ukrajna. A szilvesztert is együtt töltjük a csapattal.
– Ismeri az ellenfeleket, a szlovák-, a
cseh-, az osztrák és a horvát válogatottat?
– Igen, a tavalyi MEZVA-tornán játszottunk ellenük. A horvátokat
2009-ben a szlovéniai Mariborban rendezett versenyen megvertük, az osztrákok
ellen egyszer győztünk, egyszer vesztettünk. A szlovákoktól kikaptunk. A
tavalyi versenyen szerepelt még az izraeli és a szlovén válogatott is.
– Milyen eredményre számít a decemberi
versenyen?
– Szeretnénk minél előbb végezni. Egy dobogós eredménnyel elégedett
lennék. Tavaly a negyedik helyen végeztünk.
– Kik lesznek a magyar csapat
ellenfelei Harkovban, és mi a célkitűzés a selejtezőn?
– Szeretnénk minél előbb végezni, ha lehet továbbjutni. Az izraeli-,
az ukrán-, a szerb-, és a litván válogatott ellen fogunk játszani.
– Számíthatunk arra, hogy 2011.
augusztus 21–23. között ismét láthatjuk a magyar válogatottat a 15. Eötvös
Kupán?
– Szeretnénk részt venni. Ha rajtam múlik, akkor jövünk.