Első
nap - lányok
December 28., kedd, reggel 9 óra, Debrecen. Az Oláh Gábor utcai
sportcsarnokban pályára lépett az első két lány csapat, Hollandia a Cseh
Köztársasággal játszott a debreceni MEVZA torna nyitómérkőzésén. A
háttérben a magyar lányok melegítettek, és néha-néha lopva, de
odapillantottak a pályára, ahol a kiegyenlített küzdelemnek köszönhetően a
csapatok testvériesen megosztoztak az első két játszmán. A jelentős
magasság- és általános fizikai fölényben játszó cseh lányok azonban nem
hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból és végig irányítva behúzták az
első győzelmet - az persze csak később derült ki, mennyibe került az
elbukott szett. Hiszen a versenykiírás szerint 3:0 arányú győzelemért
három, 2:1 arányú győzelemért két pont jár, s mivel mindenki játszik
mindenkivel, meglehet, hogy épp ezt a pont fog hiányozni nekik a
végelszámolásnál.
Ezután végre igazán hazai lett a terep, jöttek mi lányaink, láthatóan
felszabadultan és önbizalomtól eltökélten - az eltökéltségre pedig igencsak
szükség volt, mert a velünk szemben álló szlovák csapat is győzelmi
tervekkel érkezett a cívisvárosba. Sajnos a jó kezdés után hamar kiderült,
hogy a komoly fizikai hátrányt csak ideig-óráig lehet lelkesedéssel pótolni,
voltak ugyan szép periódusaink, ám a szlovák hölgyek végig uralták a
mérkőzést. Németh Lajos szövetségi kapitány remek ütemérzékkel kért időt az
első szett derekán, lányaink pedig zsinórban öt pontot hoztak a vendégeken,
ám ettől a szlovákok sajnos új erőe kaptak és végül 25-17 arányban behúzták
az első játszmát.
A lányok alaposan felpaprikázódtak a simán elbukott első felvonás miatt és
azonnal elhúztunk 3:0-ra, a közönség pedig joggal bízhatott az
egyenlítésben, ám a szlovák csapat megint nagyon hamar rendezte sorait és
pár percen belül ott lihegtek a nyakunkon. De csak lihegtek, mert egy-két
pontnál közelebb nemigen jutottak, sőt, 8:4-re megint mi húztunk el, nem
csoda, hogy jött a következő időkérés szlovák részről. A három-négypontos
előnyt szépen tartottuk, és ez láthatóan elbizonytalanította a
vendégcsapatot is, egyre több hiba csúszott be a játékukba, míg a mieink
pontról-pontra felszabadultabban játszottak. A játszma hajrájára 22:16-os
előnnyel „érkeztünk" meg. A szlovák lányok ekkor megint ránk ijesztettek, ám
két pontnál közelebb nem jutottak, a vége 25:22 ide! Jöhetett a döntő
játszma.
És jött három szlovák pont kezdésnek, amire egy szép sánc és két csodás
mentés volt a válasz, így sikerült kordában, azaz pár pontnyi közelségben
tartani az ellenfelet. Egy darabig. 10:5-nél Németh Lajos újra időt kért,
fel is jöttünk három pontra, ekkor azonban valami eltört....pár percen belül
az eddigi legnagyobb különbséget, tíz pontot mutatott a kijelző és komoly
veszélybe került a győzelem lehetősége. Azonban hiába az időkérés, ha még a
szerencse is az ellenfél mellé áll, a hálóról lecsorgó szerva, a két
centivel kicsúszó blokk mind-mind csak növelték hátrányunkat, a lányok pedig
láthatóan maguk sem hittek abban, hogy ekkora különséget ledolgozhatnak. Nem
is sikerült, így be kellett érnünk az egy ponttal és a reménnyel, hogy
délután Románia ellen meglesz az első győzelem.
A nap harmadik derbijét Ausztria és a hollandokat legyőző Cseh Köztársaság
vívta. Az osztrák lányok láthatóan kilógnak a mezőnyből...lefelé. Hatalmas
méretbeli hátrányukat azonban rengeteg lelkesedéssel igyekeznek pótolni, és
ez a cseh válogatott ellen is egészen sokáig működött. Sőt, még egy játszmát
is sikerült elhalászniuk a jóval esélyesebb csapattól, igaz, azért a fizikai
különbség a végén megmutatkozott.
Következtek a minket legyőző szlovákok és az a román csapat, amely első
mérkőzését vívta, így róluk sokat akkor még nem tudtunk mondani. Akkor még.
Látva északi szomszédaink ellenünk mutatott teljesítményét és a szlovák
lányok hatalmasnak tűnő fizikai fölényét kevesen hitték volna, hogy a román
csapat tulajdonképpen macska-egér harcot vív majd velük. Az első két
játszmában egyszerűen szétzilálták a megbízhatóan, ám egyszínűen játszó
szlovákokat, és az elbukott harmadik játszma is kizárólag annak volt
köszönhető, hogy a román kapitány az F-csapatát játszatta az utolsó
felvonásban.
A holland-osztrák meccsen az volt a kérdés, vajon a lelkes, ámde a mezőnyben
aprócska „sógornők" mennyire tudják megnehezíteni a hatalmas tulipános
lányokat. Nos, egy játszmára megint jók voltak, a vége azonban pont ugyanúgy
sült el, mint a csehek ellen, kettő-egyes vereséggel.
Jöhetett a várva-várt utolsó összecsapás, amelyen a mi lányainknak kellett
csodát tenniük - jelesül legyőzni a szinte virtuóz módon játékos román
gárdát. Tótóh Tamás elnök a meccs előtt abban bízott, hogy a román lányok
ellőtték puskaporuk javát, és való igaz, egy meglepetés győzelemmel akár a
csoportelsőség sem volt elérhetetlen a számunkra. Ezzel szemben az első
szettben végig futottunk az eredmény után, hiába voltak remek periódusaink,
a végjátékra olyan hátránnyal érkeztünk, amin csak szépíteni tudtunk.
A második játszmára kialakult a mérkőzés képe - mezőnyben ugyan tartottuk a
román lányokat, ám a végén mindig becsúszott egy-egy apró hiba, nem is
beszélve a rengeteg adogatás- és fogadás-rontásról, amelyek mindig a lehető
legrosszabb időpontban jöttek. Nem mintha létezne jó időpont a hibára...
A második játszma elvesztésével egyértelművé vált, a magyar válogatott a
becsületéért és a később igen fontosnak számító egy pontért kell küzdjön az
utolsó felvonásban. Ez lett a legszorosabb és egyben legizgalmasabb is, sőt,
a játszma közepéig a magyar csapat vezetett, de már ekkor látszott, ennyi
hibával nehéz lesz megtartani az előnyt. Rendere jöttek a szervahibák, az
elrontott fogadások és hiába tartottuk magunkat derekasan, látszott, ha a
románok egy fokozattal feljebb kapcsolnak, bajba kerülünk. Ettől függetlenül
rettentő szoros lett a játszma vége, 22-22-nél még úgy tűnt, akár meg is
lehet a becsületjátszma, ám a végét a vendégek bírták jobban, s szorosan, de
szettveszteség nélkül jutottak túl az első játéknapon.
Holnap reggel fél 9-től folytatódnak a küzdelmek, aki teheti, látogasson ki
a mérkőzésekre és szurkoljon a lányoknak, mert van miért!
Az első játáknap eredményei:
Cseh Köztársaság - Hollandia 2:1 (25-19; 23-25; 25-19)
Magyarország - Szlovákia 1:2 (17-25; 25-22; 11-25)
Ausztria - Cseh Köztársaság 1:2 (20-25; 25-21; 19-25)
Szlovákia - Románia 1:2 (21-25; 15-25; 25-20)
Hollandia - Ausztria 1:2 (25-19; 24-26; 21-25)
Románia - Magyarország 3:0 (25-21; 25-19; 25-23)
Az „A" csoport állása:
1. Cseh Köztársaság 4 pont (4-2)
2. Ausztria 3 pont (3-3)
3. Hollandia 2 pont (2-4)
A „B" csoport állása:
1. Románia 5 pont (5-1)
2. Szlovákia 3 pont (3-3)
3. Magyarország 1 pont (1-5)
Első nap - fiúk
A fiúk az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában vágtak neki a küzdelmeknek
és mi ott is a második mérkőzésen léptünk pályára - előttünk az osztrákok a
horvát csapattal nézket farkasszemet. A papírforma horvát győzelmet ígért,
de az ember már csak úgy van ezzel, hogy „hiszem, ha látom". Hát, aki
kiment, látta, hogy a különbséget zongorázni is lehetett volna - a
papírforma pedig ezúttal beigazolódott. Az osztrákok remekül küzdöttek
mindaddig, amíg a horvát fiúk azt hagyták, a végjátékokat végig irányítva,
teljesen megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, begyűjtve ezzel az értékes
három pontot.
Ezután jöttek a mi fiaink, kikre a végső győzelemre is bőven esélyes cseh
legények vártak. Első ránézésre ugyan nem tűnt jelentősnek a fizikális
különbség, mégis érezhető volt, hogy tömegben azért inkább mi álltunk csehül
- az első játszmában pedig a vendégek maximálisan ki is használták minden
lehetőségüket és mind támadásban, mind mezőnyben dominálták a játékot. A
vége 25-21 lett...nekik. Ekkor azonban feltámadtak Buzek László tanítványai,
a csehek kicsit kiengedtek, mi pedig nagyon feljavultunk, igaz, megint
kellett egy kis hidegzuhany, a játszma elején ugyanis még 0-5-re álltunk, de
innentől kezdve nem volt megállás, a szett 25-21-re ide, jöhetett a mindent
eldöntő harmadik játszma, amiben sajnos nem volt sok köszönöet. A második
szett láthatóan rengeteget kivett mentálisan a fiúkból, nem tudtak
megfelelően felpörögni, így a cseh válogatott egészen simán, 25-11-re hozta
a döntőt felvonást, és vele együtt a meccset is. A fiúknak azonban nem volt
okuk a csalódásra, jól játszottak és délután lehetett javítani Szlovákia
ellen.
Előtte azonban még hátra volt két derbi, a horvát - szlovák és a cseh -
osztrák összecsapás. Az előbbin a szlovákok kicsit elaludták a mérkőzés
elejét, és ha szűken is, de elbukták az első játszmát, ám érezni kehetett,
ennél azért ők sokkal többre képesek. Ezt a második játszmában be is
bizonyították, végig előnyben játszva, néha bődületes ütéseket produkálva
kiegyenlítettek és hiába tett meg mindent a lelkes és nagyon összetartó
horvát csapat, hogy megfordítsa a mérkőzést, csak egy nagyon szoros döntő
játszmára telt tőlük.
A csehek toronymagas esélyesként léptek pályára a minden tekintetben
gyengébbnek tűnő osztrák válogatottal szemben és hiába küzdöttek derekasan,
csupán perceik voltak a rettenetes fizikai és technikai fölényben játszó
cseh legények ellen. A sima győzelem sejtette, hogy a torna legerősebb
csapata első látásra (de másodikra is) a cseh gárda, amelyet már
megszorongatni is bravúr.
Végre jöhettek a mieink és egy olyan mérkőzésnek lehettünk tanúi, amely
lehet, hogy az egész torna legkiemelkedőbb összecsapása lesz. Buzek László
csapata az első játszmában színes, változatos játékkal és hallatlan
lelkesedéssel tartotta kordában a komoly erő- és magassági fölényben játszó
szlovákokat. Remek mentések, gyönyörű, fineszes megoldások mindkét oldalon,
és egy hihetetlen végjáték, melyben folyamatosan változott az esélyes
személye. Most már könnyű azt mondani, mi lett volna ha....nem is szeretjük
az ilyen kérdéseket. A lényeg, hogy drámai végjátékban elbuktuk a játszmát,
és ekkor mutatta meg igazán a csapat, hogy CSAPAT. Még feljebb kapcsoltak,
szinte alig hibáztak, s mivel a szlovákok nem tudtak erősíteni, nem is
lehetett kérdéses, hogy a látványosan érett, lelkes és összetartó magyar
csapat kiegyenlít. Ami pedig utána jött, arran szavakat is nehéz találni.
Szinte végig hátrányban játszottunk a döntő játszmában, de mindig sikerült
előhúzni a kalapból egy-egy extra megoldást, volt, hogy két-három leütést
szedtünk fel a földről úgy, hogy a végén hibára kényszerítettük az
ellenfelet, és amikor szorult a hurok, a fiúk egymást segítve-bátorítva
hitették el a másikkal azt, hogy még semmi sincs veszve. Ám hiába a
lelkesedés, hiába a küzdeni tudás, két apró hiba és a győzelem lehetőségéből
egy csodálatos vereség lett. Már ha van ilyen....szerintem van.
A nap utolsó összecsapásán a csehek megmutatták, mire lehet számítani
ellenük, a szlovákoktól épphogy vereséget szenvedő horvát válogatottnak
esélye sem volt ellenük, még az is belefért, hogy a harmadik játszmára a
komplett kezdőcsapat a kispadról figyelje az eseményeket. Látható, s tán nem
túlzás kijelenteni, annak, aki MEVZA bajnok akar lenni, az út a győzelemhez
a csehek testén keresztül vezet.
Az első játáknap eredményei:
Ausztria - Horvátország 0:3 (23-25; 20-25, 23-25)
Cseh Köztársaság - Magyarország 2:1 (25-21; 21-25; 25-19)
Horvátország - Szlovákia 1:2 (26-24; 18-25; 23-25)
Cseh Köztársaság - Ausztria 3:0 (25-17; 25-21; 25-17)
Magyarország - Szlovákia 1:2 (26-28; 25-22; 25-27)
Horvátország - Cseh Köztársaság 0:3 (11-25; 19-25; 22-25)
Az állás:
1. Cseh Köztársaság 8 pont (8-1)
2. Szlovákia 4 pont (4-2)
3. Horvátország 4 pont (4-2)
4. Magyarország 2 pont (2-4)
5. Ausztria 0 pont (0-6) |