A második játéknap a debreceni MEVZA utánpótlás röplabda tornán több kérdést is előrevetített. Vajon mikor szerzik meg a magyar csapatok első győzelmüket? Vajon odaérhetünk-e a dobogós helyek egyikére? Vajon alapozhatunk-e bármit is az első napi eredményekre? Nos, a nap végére választ kaptunk minden kérdésünkre. 
 

Reméltük, a lányok túltették magukat a tegnapi csalódáson és arra, hogy ez kiderüljön, nem is kellett sokat várni, hiszen a nap kezdőmérkőzésén már pályára is léptek - igaz az egyik legerősebb csapat, a cseh válogatott ellen. Azt azonban senki sem gondolta volna, hogy ennyire egyoldalú lesz az ütközet. Az első játszmában Németh Lajos lányai mintha még otthon az ágyban szenderegtek volna, szinte momentumunk sem volt, a 8-25-ös eredmény önmagáért beszél. A második felvonásra kicsit sikerült összekapnunk magunkat, ám a két csapat közötti magassági-, erő- és stabliltásbeli különbség még mindig kézzel fogható volt és hiába sikerült néha meg-megszorítani őket a harmadikban, a cseh csapat ennyivel is bőven jobb volt a magyar válogatottnál.
 

A lányok rendesen belehúztak és végre kialakulni látszott az a kezdőcsapat, amely az EB selejtezőkön is bevethető lesz. Egy teljesen más felfogásban pályára lépő magyar csapatot láthatott a közönség, és az is igencsak jót tett a mérkőzésnek, és persze nekünk is, hogy végre nem voltunk magasság- és fizikai hátrányban. Ettől, és valószínűleg az alapos fejmosástól a lányok szárnyakat kaptak és végig kézben tartották az első játszmát. Öröm volt látni, hogy végre a kétes, billegő szituációk zöméből mi kerültünk ki győztesen, számos elveszettnek hitt pontot sikerült megmenteni, majd megfordítani. A második játszma igencsak változatosra sikeredett, oda-vissza adták egymásnak az előnyt a csapatok, ám tisztán látszott, a mieink nagyon akarják a győzelmet, míg az osztrák lányok egyre tanácstalanabbul próbálták átlőni a mai napon remeklő blokkunkat. Meglett az első győzelem, már csak az volt a kérdés, sikerül-e 3:0 rányban hozni a meccset, ami igencsak fontos volt a végelszámolás tekintetében. Sikerült és le a kalappal a lányok előtt - nem adták fel, nem szegte kedvüket a három vereség és így végre megtapasztalhatták a győzelem édes ízét is.
Jöttek a fiúk és ők is megmutatták, milyen a magyar virtus. Nehéz elhinni egy horvát csapatról, hogy vérszegény, de a mieink mellett igenis annak tűntek, míg a Buzek-fiúk ezer fokon égve akarták bebizonyítani, hogy van keresnivalójuk az európai élmezőnyben. Végig kézben tartották a mérkőzést, és sikerült a minimálisra csökkenteni a nyitás- és fogadás-hibákat, ami azt jelentette, hogy ellenfelünk nem bízhatott a számos ingyen pontban. Megnyerni pedig nem sikerült nekik eleget ahhoz, hogy akár egy játszmát is elvegyenek tőlünk. Igazából csak a második játszma volt szoros, de a fiúk megmutatták, hogy képesek az utolsó pillanatig koncentrálni és feledtették a reggeli rémálmot (félálmot?).
Az utánunk következő mérkőzéseken pedig az is eldőlt, hogy a fiúk számára még a bronzérem sem elérhetetlen. Mivel a szlovákok két rettenetesen szoros szettben kikaptak Ausztriától, úgy alakult, hogy a csoport negyedik helyén végző magyar és az ötödiken végző horvát válogatott helyosztót játszhatott a negyedik helyért, amely egyben kisdöntőt jelent holnap a csoport harmadik helyén végző Ausztria ellen. Mivel ma egyszer már simán legyőztük őket, esélyeink nem is lehettek volna jobbak...
Közben a lányok esélyei leginkább azon múltak, hogy a Románia - Ausztria mérkőzésen érvényesül-e a papírforma, vagyis a románok legyőzik-e a „sógornőket"? Ebben az esetben ugyanis még akár a mieink is odaérhettek volna a bronzmeccs közelébe, de a volna a mondat leghangsúlyosabb eleme. Ugyanis Ausztria meglepetésre 2:1 arányban legyőzte Románia válogatottját, így minden reményünk elszállt, már ami a dobogót illeti.
Utoljára maradt a Csehszlovák, azaz Cseh - Szlovák összecsapás, melyen egyértelműen az előbbiek voltak az esélyesek, míga szlovákok az utolsó hely elkerüléséért küzdöttek. Nos, az első játszma alapján nem sokan gondolták volna, hogy néhány ponton fog múlni a mérkőzés, a második szett rendkívül szorsan alakult, a harmadikat pedig már a szlovák lányok nyerték. Így véget értek a küzdelmek a lányoknál és kialakult a csoport végeredménye, mely egyben meghatározza a holnapi helyoszók párosításait is.
A Magyarország - Horvátország helyosztó zárta a napot, és a fiúk valószínűleg „minden jó, ha jó a vége" alapon léptek pályára. Igaz, önbizalmunkat jelentősen növelte a tény, hogy ma már egyszer egészen magabiztosan legyőztük a horvát csapatot. Ennek tudatában a fiúk hallatlan magabiztossággal és profizmussal álltak a feladat elé, és hozták a „kötelezőt", azaz 3:0 arányban legyőzték a horvátokat. A második játszmátban Gergye Roland olyan adogatás sorozatot produkált, ameói végleg elvette a horvát legények harci kevét, innetől kezdve pedig nem volt megállás. Minden jó, ha a vége jó, holnap a bronzért küzdünk, ellenfelünk az osztrák válogatott.
Kialakult tehát a két döntő és a helyosztók párosítása, a csehek mindkét fináléban érdekeltek, a lányoknál a román, a fiúknál a szlovák válogatott próbálja meg felvenni velük a versenyt.