2010-12-29 15:56:00
December 28., kedd, reggel 9 óra, Debrecen. Az Oláh Gábor utcai
sportcsarnokban pályára lépett az első két lány csapat, Hollandia a Cseh
Köztársasággal játszott a debreceni MEVZA torna nyitómérkőzésén. A háttérben a
magyar lányok melegítettek, és néha-néha lopva, de odapillantottak a pályára,
ahol a kiegyenlített küzdelemnek köszönhetően a csapatok testvériesen
megosztoztak az első két játszmán. A jelentős magasság- és általános fizikai
fölényben játszó cseh lányok azonban nem hagyták kiénekelni a sajtot a
szájukból és végig irányítva behúzták az első győzelmet – az persze csak
később derült ki, mennyibe került az elbukott szett. Hiszen a versenykiírás
szerint 3:0 arányú győzelemért három, 2:1 arányú győzelemért két pont jár, s
mivel mindenki játszik mindenkivel, meglehet, hogy épp ezt a pont fog
hiányozni nekik a végelszámolásnál.
Ezután végre igazán hazai lett a terep, jöttek mi lányaink, láthatóan
felszabadultan és önbizalomtól eltökélten - az eltökéltségre pedig igencsak
szükség volt, mert a velünk szemben álló szlovák csapat is győzelmi tervekkel
érkezett a cívisvárosba. Sajnos a jó kezdés után hamar kiderült, hogy a komoly
fizikai hátrányt csak ideig-óráig lehet lelkesedéssel pótolni, voltak ugyan
szép periódusaink, ám a szlovák hölgyek végig uralták a mérkőzést. Németh
Lajos szövetségi kapitány remek ütemérzékkel kért időt az első szett derekán,
lányaink pedig zsinórban öt pontot hoztak a vendégeken, ám ettől a szlovákok
sajnos új erőre kaptak és végül 25-17 arányban behúzták az első játszmát.
A lányok alaposan felpaprikázódtak a simán elbukott első felvonás miatt és
azonnal elhúztunk 3:0-ra, a közönség pedig joggal bízhatott az egyenlítésben,
ám a szlovák csapat megint nagyon hamar rendezte sorait és pár percen belül
ott lihegtek a nyakunkon. De csak lihegtek, mert egy-két pontnál közelebb
nemigen jutottak, sőt, 8:4-re megint mi húztunk el, nem csoda, hogy jött a
következő időkérés szlovák részről. A három-négypontos előnyt szépen
tartottuk, és ez láthatóan elbizonytalanította a vendégcsapatot is, egyre több
hiba csúszott be a játékukba, míg a mieink pontról-pontra felszabadultabban
játszottak. A játszma hajrájára 22:16-os előnnyel „érkeztünk” meg. A szlovák
lányok ekkor megint ránk ijesztettek, ám két pontnál közelebb nem jutottak, a
vége 25:22 ide! Jöhetett a döntő játszma.
És jött három szlovák pont kezdésnek, amire egy szép sánc és két csodás mentés
volt a válasz, így sikerült kordában, azaz pár pontnyi közelségben tartani az
ellenfelet. Egy darabig. 10:5-nél Németh Lajos újra időt kért, fel is jöttünk
három pontra, ekkor azonban valami eltört….pár percen belül az eddigi
legnagyobb különbséget, tíz pontot mutatott a kijelző és komoly veszélybe
került a győzelem lehetősége. Azonban hiába az időkérés, ha még a szerencse is
az ellenfél mellé áll, a hálóról lecsorgó szerva, a két centivel kicsúszó
blokk mind-mind csak növelték hátrányunkat, a lányok pedig láthatóan maguk sem
hittek abban, hogy ekkora különséget ledolgozhatnak. Nem is sikerült, így be
kellett érnünk az egy ponttal és a reménnyel, hogy délután Románia ellen
meglesz az első győzelem.
A nap harmadik derbijét Ausztria és a hollandokat legyőző Cseh Köztársaság
vívta. Az osztrák lányok láthatóan kilógnak a mezőnyből…lefelé. Hatalmas
méretbeli hátrányukat azonban rengeteg lelkesedéssel igyekeznek pótolni, és ez
a cseh válogatott ellen is egészen sokáig működött. Sőt, még egy játszmát is
sikerült elhalászniuk a jóval esélyesebb csapattól, igaz, azért a fizikai
különbség a végén megmutatkozott.
Következtek a minket legyőző szlovákok és az a román csapat, amely első
mérkőzését vívta, így róluk sokat akkor még nem tudtunk mondani. Akkor még.
Látva északi szomszédaink ellenünk mutatott teljesítményét és a szlovák lányok
hatalmasnak tűnő fizikai fölényét kevesen hitték volna, hogy a román csapat
tulajdonképpen macska-egér harcot vív majd velük. Az első két játszmában
egyszerűen szétzilálták a megbízhatóan, ám egyszínűen játszó szlovákokat, és
az elbukott harmadik játszma is kizárólag annak volt köszönhető, hogy a román
kapitány az F-csapatát játszatta az utolsó felvonásban.
A holland-osztrák meccsen az volt a kérdés, vajon a lelkes, ámde a mezőnyben
aprócska „sógornők” mennyire tudják megnehezíteni a hatalmas tulipános
lányokat. Nos, egy játszmára megint jók voltak, a vége azonban pont ugyanúgy
sült el, mint a csehek ellen, kettő-egyes vereséggel.
Jöhetett a várva-várt utolsó összecsapás, amelyen a mi lányainknak kellett
csodát tenniük – jelesül legyőzni a szinte virtuóz módon játékos román gárdát.
Tóth Tamás elnök a meccs előtt abban bízott, hogy a román lányok ellőtték
puskaporuk javát, és való igaz, egy meglepetés győzelemmel akár a
csoportelsőség sem volt elérhetetlen a számunkra. Ezzel szemben az első
szettben végig futottunk az eredmény után, hiába voltak remek periódusaink, a
végjátékra olyan hátránnyal érkeztünk, amin csak szépíteni tudtunk.
A második játszmára kialakult a mérkőzés képe – mezőnyben ugyan tartottuk a
román lányokat, ám a végén mindig becsúszott egy-egy apró hiba, nem is
beszélve a rengeteg adogatás- és fogadás-rontásról, amelyek mindig a lehető
legrosszabb időpontban jöttek. Nem mintha létezne jó időpont a hibára…
A második játszma elvesztésével egyértelművé vált, a magyar válogatott a
becsületéért és a később igen fontosnak számító egy pontért kell küzdjön az
utolsó felvonásban. Ez lett a legszorosabb és egyben legizgalmasabb is, sőt, a
játszma közepéig a magyar csapat vezetett, de már ekkor látszott, ennyi
hibával nehéz lesz megtartani az előnyt. Rendere jöttek a szervahibák, az
elrontott fogadások és hiába tartottuk magunkat derekasan, látszott, ha a
románok egy fokozattal feljebb kapcsolnak, bajba kerülünk. Ettől függetlenül
rettentő szoros lett a játszma vége, 22-22-nél még úgy tűnt, akár meg is lehet
a becsületjátszma, ám a végét a vendégek bírták jobban, s szorosan, de
szettveszteség nélkül jutottak túl az első játéknapon.
29-én reggel fél 9-től folytatódnak a küzdelmek, aki teheti, látogasson ki a
mérkőzésekre és szurkoljon a lányoknak, mert van miért!
Az első játéknap eredményei:
Cseh Köztársaság – Hollandia 2:1 (25-19; 23-25; 25-19)
Magyarország – Szlovákia 1:2 (17-25; 25-22; 11-25)
Ausztria – Cseh Köztársaság 1:2 (20-25; 25-21; 19-25)
Szlovákia – Románia 1:2 (21-25; 15-25; 25-20)
Hollandia – Ausztria 1:2 (25-19; 24-26; 21-25)
Románia – Magyarország 3:0 (25-21; 25-19; 25-23)
Az „A” csoport állása:
1. Cseh Köztársaság 4 pont (4-2)
2. Ausztria 3 pont (3-3)
3. Hollandia 2 pont (2-4)
A „B” csoport állása:
1. Románia 5 pont (5-1)
2. Szlovákia 3 pont (3-3)
3. Magyarország 1 pont (1-5)
Első nap – fiúk
A fiúk az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában vágtak neki a küzdelmeknek
és mi ott is a második mérkőzésen léptünk pályára – előttünk az osztrákok a
horvát csapattal néztek farkasszemet. A papírforma horvát győzelmet ígért, de
az ember már csak úgy van ezzel, hogy „hiszem, ha látom”. Hát, aki kiment,
látta, hogy a különbséget zongorázni is lehetett volna – a papírforma pedig
ezúttal beigazolódott. Az osztrákok remekül küzdöttek mindaddig, amíg a horvát
fiúk azt hagyták, a végjátékokat végig irányítva, teljesen megérdemelten
nyerték meg a mérkőzést, begyűjtve ezzel az értékes három pontot.
Ezután jöttek a mi fiaink, kikre a végső győzelemre is bőven esélyes cseh
legények vártak. Első ránézésre ugyan nem tűnt jelentősnek a fizikális
különbség, mégis érezhető volt, hogy tömegben azért inkább mi álltunk csehül –
az első játszmában pedig a vendégek maximálisan ki is használták minden
lehetőségüket és mind támadásban, mind mezőnyben dominálták a játékot. A vége
25-21 lett…nekik. Ekkor azonban feltámadtak Buzek László tanítványai, a csehek
kicsit kiengedtek, mi pedig nagyon feljavultunk, igaz, megint kellett egy kis
hidegzuhany, a játszma elején ugyanis még 0-5-re álltunk, de innentől kezdve
nem volt megállás, a szett 25-21-re ide, jöhetett a mindent eldöntő harmadik
játszma, amiben sajnos nem volt sok köszönöet. A második szett láthatóan
rengeteget kivett mentálisan a fiúkból, nem tudtak megfelelően felpörögni, így
a cseh válogatott egészen simán, 25-11-re hozta a döntőt felvonást, és vele
együtt a meccset is. A fiúknak azonban nem volt okuk a csalódásra, jól
játszottak és délután lehetett javítani Szlovákia ellen.
Előtte azonban még hátra volt két derbi, a horvát – szlovák és a cseh –
osztrák összecsapás. Az előbbin a szlovákok kicsit elaludták a mérkőzés
elejét, és ha szűken is, de elbukták az első játszmát, ám érezni lehetett,
ennél azért ők sokkal többre képesek. Ezt a második játszmában be is
bizonyították, végig előnyben játszva, néha bődületes ütéseket produkálva
kiegyenlítettek és hiába tett meg mindent a lelkes és nagyon összetartó horvát
csapat, hogy megfordítsa a mérkőzést, csak egy nagyon szoros döntő játszmára
telt tőlük.
A csehek toronymagas esélyesként léptek pályára a minden tekintetben
gyengébbnek tűnő osztrák válogatottal szemben és hiába küzdöttek derekasan,
csupán perceik voltak a rettenetes fizikai és technikai fölényben játszó cseh
legények ellen. A sima győzelem sejtette, hogy a torna legerősebb csapata első
látásra (de másodikra is) a cseh gárda, amelyet már megszorongatni is bravúr.
Végre jöhettek a mieink és egy olyan mérkőzésnek lehettünk tanúi, amely lehet,
hogy az egész torna legkiemelkedőbb összecsapása lesz. Buzek László csapata az
első játszmában színes, változatos játékkal és hallatlan lelkesedéssel
tartotta kordában a komoly erő- és magassági fölényben játszó szlovákokat.
Remek mentések, gyönyörű, fineszes megoldások mindkét oldalon, és egy
hihetetlen végjáték, melyben folyamatosan változott az esélyes személye. Most
már könnyű azt mondani, mi lett volna ha….nem is szeretjük az ilyen
kérdéseket. A lényeg, hogy drámai végjátékban elbuktuk a játszmát, és ekkor
mutatta meg igazán a csapat, hogy CSAPAT. Még feljebb kapcsoltak, szinte alig
hibáztak, s mivel a szlovákok nem tudtak erősíteni, nem is lehetett kérdéses,
hogy a látványosan érett, lelkes és összetartó magyar csapat kiegyenlít. Ami
pedig utána jött, arra szavakat is nehéz találni. Szinte végig hátrányban
játszottunk a döntő játszmában, de mindig sikerült előhúzni a kalapból egy-egy
extra megoldást, volt, hogy két-három leütést szedtünk fel a földről úgy, hogy
a végén hibára kényszerítettük az ellenfelet, és amikor szorult a hurok, a
fiúk egymást segítve-bátorítva hitették el a másikkal azt, hogy még semmi
sincs veszve. Ám hiába a lelkesedés, hiába a küzdeni tudás, két apró hiba és a
győzelem lehetőségéből egy csodálatos vereség lett. Már ha van
ilyen….szerintem van.
A nap utolsó összecsapásán a csehek megmutatták, mire lehet számítani ellenük,
a szlovákoktól épphogy vereséget szenvedő horvát válogatottnak esélye sem volt
ellenük, még az is belefért, hogy a harmadik játszmára a komplett kezdőcsapat
a kispadról figyelje az eseményeket. Látható, s tán nem túlzás kijelenteni,
annak, aki MEVZA bajnok akar lenni, az út a győzelemhez a csehek testén
keresztül vezet.
Az első játéknap eredményei:
Ausztria – Horvátország 0:3 (23-25; 20-25, 23-25)
Cseh Köztársaság – Magyarország 2:1 (25-21; 21-25; 25-19)
Horvátország – Szlovákia 1:2 (26-24; 18-25; 23-25)
Cseh Köztársaság – Ausztria 3:0 (25-17; 25-21; 25-17)
Magyarország – Szlovákia 1:2 (26-28; 25-22; 25-27)
Horvátország – Cseh Köztársaság 0:3 (11-25; 19-25; 22-25)
Az állás:
1. Cseh Köztársaság 8 pont (8-1)
2. Szlovákia 4 pont (4-2)
3. Horvátország 4 pont (4-2)
4. Magyarország 2 pont (2-4)
5. Ausztria 0 pont (0-6)