MEVZA
NAPLÓ-1. --- (10_12.29-én 11:10) - tudósított:
Topor Csaba, MRSZ sajtófőnök
Első nap - lányok
December 28., kedd, reggel 9 óra, Debrecen. Az
Oláh Gábor utcai sportcsarnokban pályára lépett az első két lány
csapat, Hollandia a Cseh Köztársasággal játszott a debreceni MEVZA
torna nyitómérkőzésén. A háttérben a magyar lányok melegítettek, és
néha-néha lopva, de odapillantottak a pályára, ahol a kiegyenlített
küzdelemnek köszönhetően a csapatok testvériesen megosztoztak az első
két játszmán. A jelentős magasság- és általános fizikai fölényben
játszó cseh lányok azonban nem hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból
és végig irányítva behúzták az első győzelmet – az persze csak később
derült ki, mennyibe került az elbukott szett. Hiszen a versenykiírás
szerint 3:0 arányú győzelemért három, 2:1 arányú győzelemért két pont
jár, s mivel mindenki játszik mindenkivel, meglehet, hogy épp ezt a
pont fog hiányozni nekik a végelszámolásnál.
Ezután végre igazán hazai lett a terep, jöttek mi lányaink,
láthatóan felszabadultan és önbizalomtól eltökélten - az eltökéltségre
pedig igencsak szükség volt, mert a velünk szemben álló szlovák csapat
is győzelmi tervekkel érkezett a cívisvárosba. Sajnos a jó kezdés után
hamar kiderült, hogy a komoly fizikai hátrányt csak ideig-óráig lehet
lelkesedéssel pótolni, voltak ugyan szép periódusaink, ám a szlovák
hölgyek végig uralták a mérkőzést. Németh Lajos szövetségi kapitány
remek ütemérzékkel kért időt az első szett derekán, lányaink pedig
zsinórban öt pontot hoztak a vendégeken, ám ettől a szlovákok sajnos
új erőre kaptak és végül 25-17 arányban behúzták az első játszmát.
A lányok alaposan felpaprikázódtak a simán elbukott első felvonás
miatt és azonnal elhúztunk 3:0-ra, a közönség pedig joggal bízhatott
az egyenlítésben, ám a szlovák csapat megint nagyon hamar rendezte
sorait és pár percen belül ott lihegtek a nyakunkon. De csak lihegtek,
mert egy-két pontnál közelebb nemigen jutottak, sőt, 8:4-re megint mi
húztunk el, nem csoda, hogy jött a következő időkérés szlovák részről.
A három-négypontos előnyt szépen tartottuk, és ez láthatóan
elbizonytalanította a vendégcsapatot is, egyre több hiba csúszott be a
játékukba, míg a mieink pontról-pontra felszabadultabban játszottak. A
játszma hajrájára 22:16-os előnnyel „érkeztünk” meg. A szlovák lányok
ekkor megint ránk ijesztettek, ám két pontnál közelebb nem jutottak, a
vége 25:22 ide! Jöhetett a döntő játszma.
És jött három szlovák pont kezdésnek, amire egy szép sánc és két
csodás mentés volt a válasz, így sikerült kordában, azaz pár pontnyi
közelségben tartani az ellenfelet. Egy darabig. 10:5-nél Németh Lajos
újra időt kért, fel is jöttünk három pontra, ekkor azonban valami
eltört….pár percen belül az eddigi legnagyobb különbséget, tíz pontot
mutatott a kijelző és komoly veszélybe került a győzelem lehetősége.
Azonban hiába az időkérés, ha még a szerencse is az ellenfél mellé
áll, a hálóról lecsorgó szerva, a két centivel kicsúszó blokk
mind-mind csak növelték hátrányunkat, a lányok pedig láthatóan maguk
sem hittek abban, hogy ekkora különséget ledolgozhatnak. Nem is
sikerült, így be kellett érnünk az egy ponttal és a reménnyel, hogy
délután Románia ellen meglesz az első győzelem.
A nap harmadik derbijét Ausztria és a hollandokat legyőző Cseh
Köztársaság vívta. Az osztrák lányok láthatóan kilógnak a
mezőnyből…lefelé. Hatalmas méretbeli hátrányukat azonban rengeteg
lelkesedéssel igyekeznek pótolni, és ez a cseh válogatott ellen is
egészen sokáig működött. Sőt, még egy játszmát is sikerült
elhalászniuk a jóval esélyesebb csapattól, igaz, azért a fizikai
különbség a végén megmutatkozott.
Következtek a minket legyőző szlovákok és az a román csapat, amely
első mérkőzését vívta, így róluk sokat akkor még nem tudtunk mondani.
Akkor még. Látva északi szomszédaink ellenünk mutatott teljesítményét
és a szlovák lányok hatalmasnak tűnő fizikai fölényét kevesen hitték
volna, hogy a román csapat tulajdonképpen macska-egér harcot vív majd
velük. Az első két játszmában egyszerűen szétzilálták a megbízhatóan,
ám egyszínűen játszó szlovákokat, és az elbukott harmadik játszma is
kizárólag annak volt köszönhető, hogy a román kapitány az F-csapatát
játszatta az utolsó felvonásban.
A holland-osztrák meccsen az volt a kérdés, vajon a lelkes, ámde a
mezőnyben aprócska „sógornők” mennyire tudják megnehezíteni a hatalmas
tulipános lányokat. Nos, egy játszmára megint jók voltak, a vége
azonban pont ugyanúgy sült el, mint a csehek ellen, kettő-egyes
vereséggel.
Jöhetett a várva-várt utolsó összecsapás, amelyen a mi lányainknak
kellett csodát tenniük – jelesül legyőzni a szinte virtuóz módon
játékos román gárdát. Tóth Tamás elnök a meccs előtt abban bízott,
hogy a román lányok ellőtték puskaporuk javát, és való igaz, egy
meglepetés győzelemmel akár a csoportelsőség sem volt elérhetetlen a
számunkra. Ezzel szemben az első szettben végig futottunk az eredmény
után, hiába voltak remek periódusaink, a végjátékra olyan hátránnyal
érkeztünk, amin csak szépíteni tudtunk.
A második játszmára kialakult a mérkőzés képe – mezőnyben ugyan
tartottuk a román lányokat, ám a végén mindig becsúszott egy-egy apró
hiba, nem is beszélve a rengeteg adogatás- és fogadás-rontásról,
amelyek mindig a lehető legrosszabb időpontban jöttek. Nem mintha
létezne jó időpont a hibára…
A második játszma elvesztésével egyértelművé vált, a magyar
válogatott a becsületéért és a később igen fontosnak számító egy
pontért kell küzdjön az utolsó felvonásban. Ez lett a legszorosabb és
egyben legizgalmasabb is, sőt, a játszma közepéig a magyar csapat
vezetett, de már ekkor látszott, ennyi hibával nehéz lesz megtartani
az előnyt. Rendere jöttek a szervahibák, az elrontott fogadások és
hiába tartottuk magunkat derekasan, látszott, ha a románok egy
fokozattal feljebb kapcsolnak, bajba kerülünk. Ettől függetlenül
rettentő szoros lett a játszma vége, 22-22-nél még úgy tűnt, akár meg
is lehet a becsületjátszma, ám a végét a vendégek bírták jobban, s
szorosan, de szettveszteség nélkül jutottak túl az első játéknapon.
29-én reggel fél 9-től folytatódnak a küzdelmek, aki teheti,
látogasson ki a mérkőzésekre és szurkoljon a lányoknak, mert van
miért!
Az első játéknap eredményei:
Cseh Köztársaság – Hollandia 2:1 (19; -23; 19)
Magyarország – Szlovákia 1:2 (-17; 22; -11)
Ausztria – Cseh Köztársaság 1:2 (-20; 21; -19)
Szlovákia – Románia 1:2 (-25; -15; 20)
Hollandia – Ausztria 1:2 (19; -24; -21)
Románia – Magyarország 3:0 (21; 19; 23)
Az „A” csoport állása:
1. Cseh Köztársaság 4 pont (4-2)
2. Ausztria 3 pont (3-3)
3. Hollandia 2 pont (2-4)
A „B” csoport állása:
1. Románia 5 pont (5-1)
2. Szlovákia 3 pont (3-3)
3. Magyarország 1 pont (1-5)
|
Első nap - fiúk
A fiúk az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában vágtak neki a
küzdelmeknek és mi ott is a második mérkőzésen léptünk pályára –
előttünk az osztrákok a horvát csapattal néztek farkasszemet. A
papírforma horvát győzelmet ígért, de az ember már csak úgy van ezzel,
hogy „hiszem, ha látom”. Hát, aki kiment, látta, hogy a különbséget
zongorázni is lehetett volna – a papírforma pedig ezúttal
beigazolódott. Az osztrákok remekül küzdöttek mindaddig, amíg a horvát
fiúk azt hagyták, a végjátékokat végig irányítva, teljesen
megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, begyűjtve ezzel az értékes
három pontot.
Ezután jöttek a mi fiaink, kikre a végső győzelemre is bőven
esélyes cseh legények vártak. Első ránézésre ugyan nem tűnt
jelentősnek a fizikális különbség, mégis érezhető volt, hogy tömegben
azért inkább mi álltunk csehül – az első játszmában pedig a vendégek
maximálisan ki is használták minden lehetőségüket és mind támadásban,
mind mezőnyben dominálták a játékot. A vége 25-21 lett…nekik. Ekkor
azonban feltámadtak Buzek László tanítványai, a csehek kicsit
kiengedtek, mi pedig nagyon feljavultunk, igaz, megint kellett egy kis
hidegzuhany, a játszma elején ugyanis még 0-5-re álltunk, de innentől
kezdve nem volt megállás, a szett 25-21-re ide, jöhetett a mindent
eldöntő harmadik játszma, amiben sajnos nem volt sok köszönet. A
második szett láthatóan rengeteget kivett mentálisan a fiúkból, nem
tudtak megfelelően felpörögni, így a cseh válogatott egészen simán,
25-11-re hozta a döntőt felvonást, és vele együtt a meccset is. A
fiúknak azonban nem volt okuk a csalódásra, jól játszottak és délután
lehetett javítani Szlovákia ellen.
Előtte azonban még hátra volt két derbi, a horvát – szlovák és a
cseh – osztrák összecsapás. Az előbbin a szlovákok kicsit elaludták a
mérkőzés elejét, és ha szűken is, de elbukták az első játszmát, ám
érezni lehetett, ennél azért ők sokkal többre képesek. Ezt a második
játszmában be is bizonyították, végig előnyben játszva, néha bődületes
ütéseket produkálva kiegyenlítettek és hiába tett meg mindent a lelkes
és nagyon összetartó horvát csapat, hogy megfordítsa a mérkőzést, csak
egy nagyon szoros döntő játszmára telt tőlük.
A csehek toronymagas esélyesként léptek pályára a minden
tekintetben gyengébbnek tűnő osztrák válogatottal szemben és hiába
küzdöttek derekasan, csupán perceik voltak a rettenetes fizikai és
technikai fölényben játszó cseh legények ellen. A sima győzelem
sejtette, hogy a torna legerősebb csapata első látásra (de másodikra
is) a cseh gárda, amelyet már megszorongatni is bravúr.
Végre jöhettek a mieink és egy olyan mérkőzésnek lehettünk tanúi,
amely lehet, hogy az egész torna legkiemelkedőbb összecsapása lesz.
Buzek László csapata az első játszmában színes, változatos játékkal és
hallatlan lelkesedéssel tartotta kordában a komoly erő- és magassági
fölényben játszó szlovákokat. Remek mentések, gyönyörű, fineszes
megoldások mindkét oldalon, és egy hihetetlen végjáték, melyben
folyamatosan változott az esélyes személye. Most már könnyű azt
mondani, mi lett volna ha….nem is szeretjük az ilyen kérdéseket. A
lényeg, hogy drámai végjátékban elbuktuk a játszmát, és ekkor mutatta
meg igazán a csapat, hogy CSAPAT. Még feljebb kapcsoltak, szinte alig
hibáztak, s mivel a szlovákok nem tudtak erősíteni, nem is lehetett
kérdéses, hogy a látványosan érett, lelkes és összetartó magyar csapat
kiegyenlít. Ami pedig utána jött, arra szavakat is nehéz találni.
Szinte végig hátrányban játszottunk a döntő játszmában, de mindig
sikerült előhúzni a kalapból egy-egy extra megoldást, volt, hogy
két-három leütést szedtünk fel a földről úgy, hogy a végén hibára
kényszerítettük az ellenfelet, és amikor szorult a hurok, a fiúk
egymást segítve-bátorítva hitették el a másikkal azt, hogy még semmi
sincs veszve. Ám hiába a lelkesedés, hiába a küzdeni tudás, két apró
hiba és a győzelem lehetőségéből egy csodálatos vereség lett. Már ha
van ilyen….szerintem van.
A nap utolsó összecsapásán a csehek megmutatták, mire lehet
számítani ellenük, a szlovákoktól épphogy vereséget szenvedő horvát
válogatottnak esélye sem volt ellenük, még az is belefért, hogy a
harmadik játszmára a komplett kezdőcsapat a kispadról figyelje az
eseményeket. Látható, s tán nem túlzás kijelenteni, annak, aki MEVZA
bajnok akar lenni, az út a győzelemhez a csehek testén keresztül
vezet.
Az első játéknap eredményei:
Ausztria – Horvátország 0:3 (-23, -20, -23)
Cseh Köztársaság – Magyarország 2:1 (21, -21, 19)
Horvátország – Szlovákia 1:2 (24, -18, -23)
Cseh Köztársaság – Ausztria 3:0 (17; 21; 17)
Magyarország – Szlovákia 1:2 (-26; 22; -25)
Horvátország – Cseh Köztársaság 0:3 (-11; -19; -22)
Az állás:
1. Cseh Köztársaság 8 pont (8-1)
2. Szlovákia 4 pont (4-2)
3. Horvátország 4 pont (4-2)
4. Magyarország 2 pont (2-4)
5. Ausztria 0 pont (0-6)
|
|